http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_hasznalatrol__megnyitobeszed.4224.html?pageid=119
http://artmirror.org/exhibitions/116-zsofia-szemzo-at-hidegszoba-studio
"The works of Zsófia Szemző are simultaneously characterized by the proliferation of colours and materials, the encounter of practical knowledge and conceptual approach, the intertwining of ritual and pragmatic actions, and the entanglement of traditional and future-oriented thinking.
Her exhibition Byproduct evokes objects and everyday practices of cultures that are remote from each other in time and space. Natural forms are moulded from clay, and the modified ceramic copies of utensils are not able to fulfil their original task, yet their visible reparations imply that someone did make an attempt at using them nonetheless. In the collages, human figures merge with plants, stalagmites, household appliances and buildings; an identity card replaces its owner’s face. Derelict hands and heads float in space, in search of new connections. Like the cut-out figures in the collages, the artist herself appears in surprising contexts in the videos: she cleans a rocky hillside with a toothbrush; overbalances herself from a stool in a meadow; climbs up a tree and then pushes away the ladder that helped her.
In this strange universe, the collection of simple mistakes and expectations, unfamiliar pragmatic tools and artificially created natural forms appear as remnants of mental structures that enigmatically encapsulate their meaning and context. Deprived of their meanings, they offer themselves to our desires, imagination and empathy, therefore we unexpectedly enter into dynamic relations with them. In these new hybrid formations, elements of diverse origins are collectively reformulated in a way that they still carry the tensions stemming from their distinctness.
Zsófia Szemző assiduously examines the momentary relationships between humans and their surroundings: when do they decide to hold on to something, in spite of its futility? When do they give up on something that seems to work well? She focuses on the tension that arises between the imagined ideal solution and the unwanted side effects of the realization. She highlights the risk factors and principles of uncertainty that we have to face during the everyday use of our culture and our environment." Judit Csatlós and Anna Juhász, curators
Photo Credit: Aliz Török/Hidegszoba studio
Zsófia Szemző: Melléktermék/Byproduct in HIDEGSZOBA STUDIO http://hidegszobastudio.tumblr.com/
Opening: opening pseach by JÚLIA SALAMON 19 June 2018, 7 pm – 10 pm
The exhibition is on view between 20 June – 17 July 2018.
Tuesday to – Saturday: 4 pm – 8 pm
Curators: Judit Csatlós and Anna Juhász
Translation: Anna Juhász
English proofreading: Júlia Laki
Mending workshops as part of the exhibition.
Szemző Zsófia alkotásait egyszerre jellemzi a színek és az anyagok burjánzása, a tapasztalati tudás és a konceptuális megközelítés találkozása, a rituális és a pragmatikus cselekvések, a tradicionális és a jövőorientált gondolkodás összefonódása.
A Melléktermék című kiállítás időben és térben távoli kultúrák tárgyait és hétköznapi gyakorlatait idézi meg. Az eszközök természeti környezetben jelennek meg, a cselekvések furcsa, szokatlan szituációkban zajlanak. A természeti formák kerámiából készülnek, a használati tárgyak kerámia másával pedig már nem fogunk munkát végezni; bár javításuk utalhat arra, hogy lehettek,, akik ezzel megpróbálkoztak. A lapátok, ásók színei egyébként is inkább emlékeztetnek gyerekjátékokra, mint valódi, felnőtt másukra. A kráteres, üreges tárgyak néha félig átlényegülnek valami mássá: velőscsonttá, tintatartóvá. A találkozásokból tetszőleges konstellációk jönnek létre. A hegyekből, barlangokból, pontosan meghatározhatatlan dolgok kandikálnak ki.
Az alakok, a tárgyak és a természeti elemek egymáshoz viszonyított léptéke is mind viszonylagossá válik: a kollázsokon hatalmasnak tűnő emberalakok táncolnak a hegyek tetején, mellettük óriásállatok repülnek, és reprezentatív épületek jelentéktelenné zsugorodnak. Egy város makettnek tűnik a mellette álló nőalakhoz képest: a horizonton két mell nyugszik le. A vulkánok hirtelen méretazonosak lesznek a furcsa, módosított használati eszközökkel, mint a kétfejű, nyél nélküli lapát. Az adott elemek a különböző találkozásokban már nem maradhatnak ugyanazok, az időszakosan előálló ez a viszonyrendszer pedig maga a kultúra. Ennek megfelelően nincs olyan dolog, mely ne változna meg azáltal, hogy kapcsolatba lépünk vele.
A kollázsokon emberek olvadnak össze cseppkövekkel, vagy háztartási gépekkel vagy épületekkel, máshol egy személyi igazolvány veszi át tulajdonosa arcának helyét. Gazdátlan kezek és fejek lebegnek a térben új kapcsolódási pontot keresve maguknak. Az emberi és nem emberi folyamatosan összemosódik, melyben sem az emberek, sem a természet, sem a tárgyak nem élveznek elsőbbséget. A köztük lévő kapcsolódási pontok, és érintkezési felületek és hiányok válnak fontossá. Ahogy a kollázsok kivágott alakjait, úgy saját magát is meglepő összefüggésrendszerekbe helyezi a művész a videókban: fogkefével pucol egy sziklát, egy hokedliről saját magát borítja fel egy dél-francia réten, egy fára mászik fel, majd ellöki az ezt segítő létrát.
Ez a töredezettség a mellékhatása annak, ahogyan élünk ma, ahogyan látjuk a világot, és amit csinálunk, amikor beavatkozunk szinte mindenbe, és megváltoztatjuk a dolgok természetes folyását és kimenetelét. A véletlent elvetjük folyton, és kontrolálni próbáljuk a környezetünket, de ez újabb véletlent idéz elő, végül felülkerekedik a véletlen.
Ebben a különös univerzumban az egyszerű hibák és várakozások gyűjteménye, az ismeretlen használati eszközök és a mesterségesen létrehozott természeti formák szellemi struktúrák töredékeiként tűnnek fel, melyek jelentésüket, és kontextusukat és céljukat titokzatosan magukba zárják. Ezek ismerete nélkül pedig felkínálják magukat a vágyainknak, a képzeletünknek és az átélésnek, így váratlanul egy dinamikus viszonyba lépünk velük. Ebben a kölcsönös pozícióban az akaratlan és szándékos behatások, a véletlenszerű lenyomatok és sérülések régi és új történeteket elevenítenek meg. A kollázsok ezt a teret tágítják tovább a tudományos adatok, a genetikai kutatási eredmények, a mérnöki tervezés, az egyéni és a társadalmi víziók beemelésével. A létrejött hibrid alakzatokban az eltérő eredetű elemek közösen fogalmazódnak újra, ugyanakkor továbbra is magukban hordozzák a különbözőségből fakadó feszültségeket. A rajzokban a kollázsok elemei közös minőséget, közös eszenciát kapnak, mégsem állíthatjuk egyértelműen, hogy mindez összefűzi az absztraktot a reálissal, a fogalmit a konkréttal, a jelent a múlttal, az ismertet az ismeretlennel, a törzsit a modernnel, az időszámítás előttit a történelem utánival.
Szemző Zsófia kitartóan vizsgálja, mi az ember és környezete pillanatnyi viszonya: mikor dönt úgy, hogy az értelmetlensége ellenére is ragaszkodik valamihez. Mikor vet véget annak, ami működni látszik? Szélesebb perspektívából szemlélve az elképzelt ideális megoldás és a megvalósulás nem kívánt mellékhatásai közötti feszültséget állítja a fókuszba. Azokra a kockázati tényezőkre és bizonytalansági elvekre világít rá, melyekkel a kultúránk és a természet használatba vétele során szembesülünk.
