"Szemző az európai ember reneszánsz kori „felfedezéseit” helyezi revízió alá. Kritikával illeti, amiért nem ismerte fel, hogy addigi ismereteit éppen gyarapíthatná, s ehelyett az addig nem létezőnek hitt, de számos oldalról nézve előremutató kultúrákat fejletlenebbnek és átalakítandónak tekintette. Amikor felfedezte Afrikát, Amerikát, Polinéziát stb., az ott élőket minden szempontból a saját képére próbálta formálni, a hiedelmeitől az életmódjáig, a lehető legerőszakosabb módszerekkel. A kolonizáció időszakában az egész világ térképét átrajzolták, számos természeti népet leigáztak, vagy leradíroztak. A nagy katasztrófák csak a Föld felszínét tarolták le, de a „civilizált” ember hatalmat akart és szerzett, azzal, hogy a Föld „vadnak” titulált kultúráit leigázta. Azóta is a Föld alapvető erőforrásait aknázza ki és éli fel, újratermelés nélkül.
Az emberiség reakciója lehetne, a felismerést követően, az ökológiai gazdálkodás, a fogyasztásminimalizálás, az újrafelhasználás, a fenntartható fejlődés ösztönzése, a születésszabályozás. A kommunikációs eszközök általánossá válásával a hasznos információ robbanásszerűen terjed, s globálisan határozza meg az ember eddigi viszonyát a világhoz. Azonban még a minőségi élet iránti vágy nem váltotta le a mennyiségi fejlődést. Az ember a többet-nagyobbat elv szerint él. A gazdasági növekedés folytonos vágya a fogyasztást is exponenciálisan maga után húzza, s az alternatív minimál-megoldások így háttérben és kisebbségben maradnak. A tudás felhalmozása és gyors elérhetősége a vártnál sokkal lassabban mozdítja meg a közgondolkodást, a fogyasztási szokásokat, a felesleges felhalmozás mértékét." Muladi Brigitta
http://www.indagaleria.hu/hu/kiallitasok/aktualis