Szemző Zsófia: Valami hiányzik
http://www.youtube.com/watch?v=RlJ0jfJASI8
http://www.youtube.com/watch?v=TKQoFnRMhcY&feature=related
„Összemérhető-e az egyik ember problémája egy másikéval? Felállítható-e egy olyan rendszer, amelyik megmutatja azt, hogy melyik emberi probléma nagyobb vagy súlyosabb mint egy másik? Alapvetően emberi tulajdonság-e, hogy folyton hiányt szenvedünk valamiben, hiszen a nyugati ember is úgy érzékeli, hogy állandóan hiányt szenved, és a valódi nyomorban élők szintén? Lehet-e relativizálni az emberek problémáit, vagy mindenki a maga baját érzi a legnehezebbnek?”
A közgazdaság, a szociológia és a pszichológia megszületésüktől kezdve eredménytelenül próbál válaszokat adni az itt felvetett kérdésekre. Módszereik elkerülhetetlenül a vizsgált jelenségek lehatárolására, mérhetővé tételére törekednek, még ha olyan kérdésekről van is szó, amelyek megítélése teljesen szubjektív. Szemző Zsófia ebbe a térbe lép be munkájával, és egy sajátos szempont szerint tárja fel a kortárs életvilágot, amikor a mindennapi tapasztalat egyetlen momentumát, a hiányérzetet teszi vizsgálat tárgyává, és kijátssza a tudomány erre vonatkozó kísérleteit a művészet eszközeivel.
Mi hiányzik neked? – kérdezi Szemző Zsófia barátait, ismerőseit, majd a pillanatnyi kívánságok, hétköznapi vágyak és életre szóló álmok lajstromát elkészíti. Leválasztja a válaszokról az élettörténeteket, a kulturális és szociális tényezőket, hogy puszta tényként összehasonlíthatóvá, mérhetővé tegye a kapott adatokat, és egy fiktív periódusos rendszerbe helyezze azokat. Mengyelejev táblázata a pozitivista tudomány és hit megtestesülése, melyet az is bizonyít, hogy alkotója a számára még nem ismert elemek helyét is pontosan kijelölte a meglévő ismeretek analizálásával. A „fajsúly” alapján elrendezett hiányok azonban oly mértékig relativizálódnak, hogy már csak a hiányérzet tényét rögzítik. Az emberi létet fenyegető hiányokat Abraham Maslow próbálta meg objektív, egymásra épülő stuktúrába rendezni. Az általa szükségleteknek nevezett fiziológiai, pszichés, szociális feltételek és az önmegvalósítás szintjei, azonban a kiállítótérben nyitott, bárki számára átrendezhető ábrává alakulnak, így az egyéni preferenciák lépnek a biológiai meghatározottságok helyébe.
A tudomány számtalan módszert dolgozott ki arra, hogy az egyén társadalmi, gazdasági körülményei, pszichés állapotai leírhatóak és összevethetőek legyenek. Szemző Zsófia mindezeket fenntartásokkal kezelve a vágyak és érzések nyomába indul, hogy feltérképezze az objektív körülmények szubjektív tapasztalatát."
Csatlós Judit a Liget galériában, 2011 Szeptember 29-én mondott megnyitó beszéde:
Engem Szemző Zsófia azért kért meg a kiállítás megnyitására, mert antropológus vagyok, és feltételezte, hogy a hiányról, ennek a kutatásáról tudnék egy pár szót mondani. Nekem az jutott eszembe, hogy a rendszerváltás után nálunk is nagyon sok elégedettségi vizsgálatot készítettek a szociológusok, megkérdezték az embereket, hogyan értékelik a saját helyzetüket, hogy mi hiányzik nekik. Ezeknek a vizsgálatoknak az lett az eredménye, hogy az itt élő emberek nagyon alul értékelik magukat, mindig hiányzik nekik valami, azért, mert ők ha előre lépnek a társadalmi ranglétrán, vagy gazdaságilag, akkor ebben nem azt értékelik, hogy előrébb léptek, hanem egy másik, fölöttük lévő szinthez kezdik el magukat hasonlítani. Ezen nagyon sokat gondolkoztam. Végül is a Zsófi ezeket a tudományos elméleteket a kiállítás keretén belül megcáfolja, itt gondolok a Maslow piramisra, amit ő nagy kritikával kezelt, vagy a hiányok Periódusos rendszerére, ahol pont ezeknek a hiányoknak a súllyosságát, a mértékét próbálta valahogy rendszerezni, és egyben ennek az egésznek az abszurditását is megmutatta.
Arra gondoltam, hogy lehet, hogy a megnyitón mégsem ezekről kellene beszélni, hanem a személyes hiányaimról, amik ennek kapcsán felmerültek. Akkor felmerült bennem az, hogy ez a hiány meg a hiányérzet Mérő László és több pszichológus szerint is egy tanult dolog. Ha ez egy tanult dolog, az valószinüleg azzal jár, hogy erről a hiányról van mindenkinek, vagy legalábbis a nyugati társadalomban élő embereknek, egy képe. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy mi az amiben én megtapasztaltam a hiányt, és mik ennek a gyökerei. Ezek olyan egyszerű dolgokban jelentkeztek, hogy én gyerekkoromban minden reggel kakaót kaptam reggelire, és amikor elköltöztem otthonról kollégiumba, ezt nekem kellett megoldani, és innentől kezdve elkezdett hiányozni nekem a reggeli kakaó, hogy ezt megkapom az anyukámtól. De tulajdonképpen innentől kezdve a gyerekkor kezdett el hiányozni, és akkor kialakult bennem egy olyan képlet, hogy kakaó, gyermekkor és anya. Ez már önmagában is hiányzott, de ebből rájöttem, hogy az egész képletből hiányzott egy apa, és akkor rájöttem, hogy ez az a tapasztalat, aminek alapján megtanuljuk ezt az érzést, hogy hiányzik valami. Ezek a hiányérzetek idővel a személyiség részévé válnak. Az identitásunk részei lesznek. A nyugati társadalomban ezzel nem vagyunk egyedül. Nagyon sok ilyen dolog van, akár ha megnézzük itt ezeket a képeket, akkor itt látszik, hogy nagyon sok szinten billenhettek meg a dolgok. Van akinek az identitása, van amikor a munka vagy a jövőkép hiányzik.
Tulajdonképpen ezek rések, és a személyiségben nagyon sok ilyen repedés van, és ezek azok a hiányok, amik minket formálnak, és tulajdonképpen mindig egy teljesség utáni hiányérzet van bennünk, vagy legalábbis bennem, és amikor azt mondjuk csak, hogy hiányzik a kakaó, vagy a desszert, akkor tulajdonképpen az egység hiányzik nekünk, és az, hogy az Én mozaik darabjai összeilleszkedjenek, és hogy egy teljesség érzet legyen bennünk. A hiányok a nyugati társadalomban, ahol élünk tulajdonképpen a mi gazdagságaink is, mert a személyiségünk ettől lesz teljes, mert ezek azok, amik igazán formálnak minket. Zsófi kiállításában azt érdemes megfontolni, hogy ha megnézzük ezt a periódusos táblázatot, amiben valaki mond valamit, hogy például hiányzik neki a desszert, akkor mi lehet a mögött ami neki hiányzik, mire vágyik. Nagyon örülök, hogy megnyithattam ezt a kiállítást, mert nagyon sok mindent végiggondoltam.
Judit Csatlós: Something Is missing
"is one man's problem comparable to another person's problem? Can a system be set up that shows that one human's problem is more serious than another's? It is a basic human trait to always feel one's self deficient in something, because this western civilization is perceived by people that are constantly feeling deficient, and those living in poverty are of course also? Is it possible to relativize problems of the people, or does everyone feel their problem the most difficult? "
In economics, sociology and psychology from their births are trying to provide answers to the questions raised here. Delineation methods inevitably try to make measurable the observed phenomena, even if such issues are also considered entirely subjective. Zsófia Szemző enters this space with her work, and explores a specific aspect of contemporary life, when she examines experiences of everyday moments of need, circumventing the relevant science experiments with art as a tool.
What do you miss, what do you need? - Zsófia Szemző asks friends, acquaintances, and-she draws the inventory of momentary wishes, desires and life-long. She isolates the responses from the life stories-and from the cultural and social factors, and transforms them into mere fact that are comparable, measurable data, and places them in a fictitious periodic table. The periodic table of Mendeleev is the embodiment of positivist science and faith, which is also proved by the fact that Mendeleev marked the place of the elements unknown at the time. However the "specific gravity" of deficits is relativized to the extent of a feeling of just a fact of record. Abraham Maslow attempted to objectively sort the shortages that threaten human existence into a structure. The physiological, psychological, social conditions and levels of self-fulfillment that he referred to as needs, are transformed by anyone into rearranged charts in the exhibition space, so that the individual preferences take the place of the biological determinations.
The science has developed numerous methods for measuring describing and comparing the individual's social and economic circumstances and psychological states. Zsófia Szemző treats all these methods with reservations, and heads the trail of the desires and feelings, to explore the subjective experience of objective circumstances. "