http://inditektemateka.tumblr.com/
Curatorial work: Indíték Tématéka
workshops fanzinelaunch and exhibition, Labor bp, 2013
Opening speach: Nagy Szilvia, Sound: Bartha Márk
“Opposing connections of Nature and Culture are one of the main subjects of occidental thinking. Meanwhile in the past hundreds of years urban development banished natural sites from our cities, natural environments still remain: they are on the lurk, and at every possibility they take over neglected territorries and cultural forms, and come to our help in finding solutions and resources.” Levente Polyák
Exhibiting artists: Bernadett Alpern, Máté Bartha, Sári Ember, Zsuzsi Flohr, Dániel Halász, Csilla Hódi,
Zsófia Szonja Illés, Gábor Klima, Ágnes Éva Molnár, Tamás Páll, Jelena Viskovic,
cooperation in the fanzine by authors: Judit Gellér, Márton Hakkel, Jovanović Nebojša, Márton Pacsika, Levente Polyák, Ákos Sógor, Éva Tessza Udvarhelyi
Curator, fanzie editor: Zsófia Szemző
Polyák Levente
Indíték tematéka
Természet és kultúra szembenálló összekapcsolódása a nyugati gondolkodás egyik legfontosabb témája. Miközben az elmúlt évszázadok városfejlődése száműzte a természet legkülönfélébb megnyilvánulásait nagyvárosainkból, a természetes környezet nem tűnt el: lesben áll, és minden adandó alkalommal átveszi a hatalmat elhagyagolt területeinken és kulturális formáinkon, de a segítségünkre is siet, ha kiutakat keresünk.
A kortárs város üzletet csinál a kiútkeresésből: a szemétből épített, növényekkel beültetett mesterséges dombok vagy Sao Paolo égszínre festett falai mind a természet képével próbálják álcázni a természet kizsákmányolásának folyamatát vagy az egyenlőtlen társadalmat fenntartó határokat.
A természet ugyanakkor különböző értelmekben kisajátítható politikai érvként is jelen van az életünkben: miközben a fővárosba vándorlás gyakran a kétségbeesett vágyak megvalósulásának ígérete, a társadalmi szerepek is elképzelt és konstruált „természetes” karakterek mentén kerülnek kiosztásra. És mintha a természet ereje döntené hanyatlásba civilizációnk vívmányait is, legfejlettebb államformáinkat, és koptatná el ennek jeleit.
A természet más területeken is analógia marad gondolkodásunkban: a növények permakulturális együttélése megtermékenyíti a társadalmi rendről való gondolkodásunkat, a városi gyümölcslelőhelyek feltárása pedig mintát ad az önfenntartó életmód kísérleteihez.
Paradox módon, a természet akkor tér vissza a legnagyobb erővel, amikor a leginkább próbálunk megfeledkezni róla. Magunkba fordulva, a környezet zajait kizárva kezdjük meghallani testünk hangjait, és kezdjük érezni, ahogy a testünkbe nyomódnak környezetünk terhei.
