Foglalkoztat a lehetőség, hogy a babfélék jövőnk legjelentősebb fehérjeforrásaivá válnak, ezzel párhuzamosan, 2020 nyarán került elém nagyapám hivatalos és magánlevelezése többek között kései szója kísérleteiről. Nagyapám 1894-ben született, mezőgazdasági kutató és mezőgazdász volt; cukorrépával, takarmánynövényekkel, és szójababbal foglalkozott, a 2. világháború utáni válságos korban, ‘47-’48-ban, a mezőgazdasági minisztériumban volt miniszteri biztos, később szakmai szövegeket fordított, majd a Takarmány Bázis kutatóintézetben dolgozott. Ez a családi szál szolgált a kiállított munkák alapjául. A rajzon látható, ahogyan babok csírázásán keresztül megtanuljuk, hogyan fejlődik egy növény. A kerámia tárgyakról a babból való jóslás, az égig érő paszuly története juthat eszünkbe. Minden mag történelmet hordoz, 2007-ben több mint 600.000 fagyott magot találtak a Kolyma - folyó közelében a permafrostban. 31 800 éves magból életképes növénnyé nőtt a Silene stenophylla, egy szibériai őshonos sarkvidéki virág. 2000 éves az a júdeai datolyapálma mag, amelyet 2005-ben Izraelben találtak és Ketúrában ültették el.
